Művelődési Központ és Városi Galéria - Csongrád

Történelmi áttekintés

A Magyar Király Szállótól a Kossuth Művelődési Központig

(Dudás Lajos helytörténész írásából)

Az 1870-ben alapított Csongrád Városi Takarékpénztár, népszerű nevén a Sváb Jakab féle takarék, hosszú ideig az Iskola utca és a Kossuth tér sarkán álló földszintes épületben működött.

A századfordulón átköltözött a Csemegi Károly utca 1. szám alatti épületbe, ahol még a régi vasrácsok és fémborítású ajtók némelyike még ma is megtalálható.

A jól működő bank tagsága még az 1890-es évek elején elhatározta, hogy pénzét egy jövedelmező szállodába fekteti.

Teleknek megvásárolták a Posta (ma Csemegi) utca és a Szentháromság tér sarkán álló öreg házat, mely a Csemegi család tulajdonában volt. Úgy döntöttek, hogy az új szálloda a kornak megfelelően elegáns, és a helyi viszonylatban a legjobb ilyen intézmény legyen. A terveket a híres Ullrein József építész készítette. Csongrádnak ekkor több kis szállodája is volt, a nagyobb vendéglőknek is volt egy-két kiadható szobájuk. Ezek olcsó, igénytelen szálláshelyek voltak.

A terv szerint a Szentháromság tér felől a földszintre üzlethelyiségek kerültek, fölöttük az emeleten a kaszinó termei és a vendégszobák voltak. A kissé elkülönülő sarokrész földszintjén a tér felöl kávéház és étterem, mögötte a söntés és a konyha helyezkedett el. Fölöttük az emeleten a nagy színház és bálterem állt.

Az építés lebonyolítását Szőke Pál, mint vállalkozó intézte. Az épület elkészítését Pozsár József helybéli építőmester vállalta, az asztalosmunkákra Rainer Károly szegedi műasztalossal kötöttek szerződést. Az építés költségeire 37.000,- forintot szántak.

Az április 3-án aláírt szerződés alapján a szállodát szeptember 15-én készen át kellett volna adni, az üzlethelyiségekbe a bérlők október 1-vel be akartak költözni. Az átadás késett, az épület csak november végére lett kész. November 30-án Katalin bállal avatták fel a nagytermet.

Elkészültekor a város legszebb épülete volt. Fenn a homlokzat oromfalán büszkén állt a méhkas, a takarékpénztárak jelképe.

A szálloda virágkora az első tíz évben volt, Goda István bérlő irányítása alatt.

Az őszi és a téli időkben gyakran rendeztek bálokat. A vándorszíntársulatok is bérbe vették a nagytermet 6-8 hétre. A Csongrádi Kaszinó Egyesület ide tette át székhelyét. Az általuk használt helyiségekben igen élénk társasélet folyt. A mindenkori bérlő igyekezett a vendégek kedvében járni, minden vonat érkezéséhez kiment a szálló omnibusza, hogy az ide igyekvőknek ne kelljen gyalogolniuk. A szálloda előtt konflis, később taxiállomás állt.

A háború alatt visszafogottabb volt az élet.

1918. augusztus 15-én katonanapot tartottak a kaszinóban, ahol az esti műsorban Juhász Gyula is szerepelt, verseiből adott elő.

Minden bizonnyal e nap délutánján Csongrádon, a Tisza-parti gáton üldögélve írta e sorokat:

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.

/Magyar nyár 1918./

A két forradalom és ami azután jött megviselte az épületet. 1918 novemberében kóborló katonacsapatok érkeztek a városba, akik a szálloda földszintjét feltörték és kirabolták.

1919. május elsejét ünneplő egybegyűlteket a románok a Tisza túloldaláról ágyúval lőtték.

A tanácskormány bukása és a románok kivonulása után az épület hónapokig a magyar katonák szálláshelye volt, s 1920 márciusában a katonai parancsnokság is ideköltözött.

A huszas évek elején rendbehozták a szállodát, a nagyteremben lévő karzatot lebontották.

A huszas évek végén a Kaszinó a megszűnés szélén állt, a tagok közötti ellentét feloldhatatlanná vált.

1933-ban, egy idegenforgalmi tájékoztatásra szánt anyag szerint, a szállóban 10 szoba várta a vendégeket, napibér 2-3 pengő.

Közben a vándortársulatok továbbra is évről-évre megjelentek. Az egyesületek bálokat tartottak. A földszinten a kávéház és a söntés is népszerű volt, s az üzlethelyiségeknek mindig akadt bérlője.

A háború után az erősödő Szociáldemokrata Párt pártszékházzá nyilvánította. 1948-ban a munkáspártok egyesülése után a Magyar Szabadságharcos Szövetség foglalta el a szocdemek helyét. A bankok államosításakor az épület, mint bank vagyon az OTP tulajdonába került. 1949-ben a város elhatározta, hogy megveszi kultúrháznak. Meg is egyeztek, az OTP 50.000,- forintot kapott az épületért. Évekig bezárva állt, nem volt pénz a felújításra. Időnként a kulákoktól elkobzott bútoroknak adott helyet.

1954-ben megkezdődött az átépítés, átalakítás. A földszinten az üzlethelyiségeket megszüntették.

1955. január 2-án megnyitotta kapuit, mint Járási Kultúrház. Közben megszűnt a Járási Tanács s így november végétől a város irányítása alá került, neve Kossuth Kultúrház lett.

A Kossuth Kultúrház a város és a környező települések lakói számára a kulturális életük színterévé vált. Továbbra is nagyszabású rendezvényeknek adott helyet a színházterem, melynek berendezése, korszerűsége azonosult az akkori Magyarország összes kultúrtermével.

Az 1970-es évek végére már szükségessé vált az épület felújítása, de a Városi Tanács egy ifjúsági szabadidő centrumot építtetett.

A rendszerváltás után a nagytermet egyre romló, némely részeiben életveszélyessé váló állaga miatt lezárták.

1997-ben részben a város lakosságának adományaiból, részben pályázaton nyert támogatásból elkezdődött a színházterem felújítása, melynek eredményeként 1998. április 18-án ünnepélyes keretek között átadásra került a Művelődési Központ Magyar Király Díszterme. A rendkívül elegáns helyiség meghatározó szereppel bír a város és térségének kulturális életében.

2002. májusában szintén ünnepélyes keretek között nyitotta meg kapuit, a Művelődési Központ pincerendszeréből kialakított Csongrádi Borok Háza.

Felújítás 2009-2011

Hírek

Karácsonyi kiállítás

Adventi gyertyagyújtások

Karácsonyi készülődés

Karácsonyi vásár a főtéren!

Jön a mikulás!

Adventi programjaink
facebook oldala

László Imre est

Rendíthetetlen ólomkatona

Márton napi újbor fesztivál

Rajzfilmünnep